A moszkvai tömegközlekedésre igazán nem lehet panaszkodni. Főleg a metrókra nem. Nagyon gyakran járnak, este jó sokáig és maguk az állomások legtöbbje gyönyörű. Hatalmas csarnokok 
árkádokkal, gyönyörű kristálycsillárokkal, hosszú, csempével kirakott folyosók, kész labirintus. A mozgólépcsők alján mindenhol ott ül a vigyázó metrószörny. Persze a dekoráció is még a régi rendszerből maradt itt, de az csak külön egzotikussá teszi; a sok vörös csillag, a boldog mozaik munkások és Lenin tekintget mindenfelől vidám kattogtatásra buzdítva a sok turistát, ami viszont tilos, ezért egyszer ránk is szóltak morc rendőrök.
Mentünk le a mozgólépcsőn a metróhoz – itt szigorúan az állók a jobb oldalon, a sietők a bal oldalon tartózkodnak –; a tömeg miatt egymástól távolabb álltunk (a jobb oldalon). Renáék voltak leghátul, egyszer csak lekiáltott, hogy –Levi, vigyázz a táskádra!- Kicsit oldalra fordultam, 
és láttam, hogy a haladó sávban vagy tizenöt, különböző korosztályt képviselő cigányasszony nyomakszik lefelé. Az eleje már Levi mellé ért, és folyékony magyarsággal fordult felé: - Nahát, ti is magyarok vagytok?
és láttam, hogy a haladó sávban vagy tizenöt, különböző korosztályt képviselő cigányasszony nyomakszik lefelé. Az eleje már Levi mellé ért, és folyékony magyarsággal fordult felé: - Nahát, ti is magyarok vagytok?Hát jól meglepődtünk, az nem vitás, Levi beszélgetésbe is elegyedett velük, amiközben azt is közölték: - Hát lopni akartunk tőletek, de magyaroktól nem lopunk. – Leértünk, szerencsére ők más irányba mentek, mi épp kezdtünk volna egymás közt röhögni meg anyázni, mikor az egyik még odaszaladt egy jó tanáccsal, miszerint vigyázzunk, mert más cigányok is vannak itt, akik lopnak, nem csak ők.
Ez volt az első találkozásunk magyarokkal.
