A gumimatrac reggelre leeresztett...
Reggelizni a közeli McDonaldsba igyekeztünk, ami pont a metrómegállónál van, de sajnos a meki-reggeliről lekéstünk, mert itt csak 10-ig adják. Ezután bemetróztunk a Vörös térre, bár tőle elég távol bukkantunk fel, a nagy színháznál. De nem baj, úgy is itt volt a kincs elrejtve, amit meg kellett találnunk. Egy ismerős járt erre egy hónappal ezelőtt, és elrejtett egy meglepit itt a Teatralnaja téren, amiről küldött egy képet is. Könnyen meg is találtuk, szentpétervári metrózseton volt papírba és nejlonzsacsiba csomagolva, a papíron még kedves üzenetet is kaptunk. Közben a téren épp kommunista tüntetés volt, mi a középen álló Marx szobrot fényképeztük, amikor egy néni szovjet zászlót lobogtatva kivált a tömegből, és beállt a szobor elé, majd hívott, hogy együtt fényképezkedjünk vele. Ennek boldogan eleget tettünk, nagyon mókás volt, utána indultunk tovább most már tényleg a Vörös térre. Elmentünk az épp tatarozás alatt álló Moszkva szálló mellett, a történelmi múzeum előtt meg megnéztük Zsukov marsall szobrát. Már eddig is elég borús volt az idő, de amint beértünk a Vörös térre kezdett rá csak igazán az eső, úgyhogy hamar bemenekültünk a GUM áruházba (amúgy is be akartunk jönni). Szép árkádos épület ez üveggel fedett belső terekkel; az üzletek meglepően jól elbújtak az oszlopok mögött. Az emeleteken kis hidak vezettek át az épületrészek között, az egyiket egy büfé színes székekkel és asztalokkal rendezte be. Először ide csüccsentünk le, de aztán kerestünk egy kevésbé forgalmas kávézót, ahol kávéztünk/üdítőztünk/sütiztünk.
Az eső elállt, de a Lenin mauzóleum bezárt, meg azért még morcos maradt az idő, ezért múzeumnapot szavaztunk meg, és a Sándor kert mentén elgyalogoltunk a Puskin múzeumba. Nem volt olyan könnyű, mert utunkat állta egy iszonyú forgalmas, kétszer négysávos út, amin nem volt zebra, se átjáró, végül hatalmas kerülővel egy híd alatt sikerült kikerülni. A múzeumban nem hitték el, hogy oroszok vagyunk (az oroszoknak sokkal olcsóbb a jegy, mint a külföldieknek), azt hogy diákok szerencsére már inkább (a külföldi diákjegy is drágább mint az orosz felnőtt jegy). Én becsülettel végigjártam az egészet, a középkori-kora reneszánsz képek tetszettek, ezek külön színű és hőmérsékletű termekben voltak, de máshol meg eléggé zavarba ejtettek olyan szobrok, amikről meg voltam győződve, hogy láttam már őket. Később kiderült, hogy ez így is volt, csak itt rengeteg híres szobor másolatát elkészítették, hogy a helyi művészeknek ne kelljen külföldre menni, hogy tanulmányozzák ezeket.
Nagy nehezen kikeveredtem a találkozási pontra, ahol kiderült, hogy Zsófi és Levi megtalálta az igazi múzeumot, ahol eredeti művek vannak, például az útikönyv által beígért impresszionista és kubista képek. Bágyadtak voltunk már, de azért persze megnéztük, és tényleg megérte. Így visszagondolva ez megint csak az oroszok újabb leleményessége, hogy egy múzeumot két épületbe tesznek, külön belépővel persze, de legalább szólnának róla.
Már tényleg fáradtan és éhesen a közelben jelzett olcsó olasz kajáldát próbáltuk megtalálni, de különböző építkezések miatt az egész háztömböt meg kellett kerülni, közben végig fejünk felett lebegett annak lehetősége is, hogy most épp be van zárva. Utunk egy hatalmas templom mellett vitt el, a Megváltó templom, Moszkva új jelképe. Sztálin földig romboltatta ezt a templomot egykor, helyébe hatalmas felhőkarcolót akart építtetni, de valamiért ez nem jött össze, ezért uszoda működött a helyén (a templomok és uszodák kapcsolatáról még lesz szó később). A rendszerváltás után Moszkva lelkes polgálmestere és persze lakói segítségével rekordidő alatt építették újra fel, és körülötte is nagyon profin rendezték el a teret, van zöld, virágos, hatalmas szobor (II. Sándor), sétálóhíd a szigetre, rajta padok, szép lámpaoszlopok, szóval tényleg igényes.
Meglett az olasz vendéglő is, és tényleg olcsó volt, emellett nagyon finom kajával szolgáltak, és az út kedvenc söréből is itt fogyasztottunk a legtöbbet, a Szibirszkaja Koronából. Bár még nem volt olyan késő, amikor beültünk, ez a délután és este mégis eltelt itt vidám beszélgetés közepette (pl mi a különbség a birka és juh között).